Ezt a hetet leginkább a hűha szóval tudnám jellemezni. A pár napig tartó jetlag regenerálódás után úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, aki mindenből most éli az elsőt. Például megvolt az első Walmart élmény. A hírénél már csak a (szerintem) több kilométeres sorok közé pakolt termékeik nagyobbak. Az üdítők csak több literes kiszerelésben kaphatók, az előre csomagolt főtt ételek hegyekben állnak, a fagylalat kínálatról meg talán jobb is ha nem beszélünk. Kicsit bűntudatom volt, amikor a kosaramba néztem, még jó, hogy mérleget nem tettem a helyi finomságok közé. A Walmarton kívül az óceánnál is jártam. Igyekeztünk egy kevésbé túristás partszakaszt választani, így a helyi szörfösökön és kutyasétáltatókon kívül nem nagyon volt kit kerülgetni, amikor helyet kerestünk a törölközőnknek. A víz meglepően meleg, bár az átlagos 35 fok mellett ezt nem csodálom. A hullámok is viszonylag kellemesen csapdossák az úszni vágyókat.Az idilli képből azért az elképesztően sok kagyló és cápa egy picit kizökkent. 1852 óta nem történt halálos támadás, de hát sosem árt megtanulni gyorsan úszni.
Miután kellően leégtünk, jobbnak láttuk beülni inkább valahova ebédeli. Azért azt hozzátenném, hogy a kinti kánikulából egy jéggé hűtött étterembe beülni nem a legkellemesebb, de cserébe a salátám hatalmas és isteni volt:)
Szerencsém volt bejárni a környékünket is. Minden rendezett, a mesebeli házak között szerintem csak a helyiek tudnak különbséget tenni. A kertek egymáshoz igazítva vannak karban tartva, úthibákat pedig még csak hallomásból sem ismernek. Lehetne ennél tökéletesebb helyszín a reggeli futásokhoz?
DailyEszti 