Amikor megtudtam, hogy Myrtle Beachre megyek kifejezetten megörültem, hogy az időjárás egész évben kedvezni fog nekem. Ó, ha tudtam volna, hogy itt évente vannak hurrikánok… Nagyjából a második hetemen lettem rá figyelmes, hogy egyre több hír egy bizonyon Hurricane Dorianról szól, ami elég erős menetben tart Amerika keleti partja felé, és nem csak egy kellemes látogatást tervez. Azért ezt közel sem úgy kell elképzelni, mint a jó kis akció filmekben. A napsütésből nem lesz egyik pillanatról a másikra vihar, és autók sem repkednek feltétlenül . Az iskolát már egy héttel előtte bezárták, hogy mindenkinek legyen bőven ideje felkészülni. Persze sosem tudni előre, hogy mekkora csapást mér majd az adott városokra, de jobb félni mint megijedni. De hogyan is alakul ki egy hurrikán? A tenger többnyire nyár végén és ősz elején melegszik fel annnyira, hogy extrém módon kezdjen el párologni. A folyamatosan felszálló forró levegő hatására zivatarfelhők keletkeznek, amik nagyjából egy szivacsként szívják magukba a nedvességet. A függőleges áramlás miatt turbulencia jön létre, ami hatására a falánk felhőcskék egy szupercellarendszerré alakulnak. Ezt mozgatja a Föld Coriolis-ereje, tehát egyre több és több energiát gyűjt. A középpont légnyomása a feláramló levegő intenzitásával csökken. A hurrikán szemének nevezzük a közepét, szóval minél közelebb kerülsz hozzá annál veszélyesebb. Nagyjából így írnám le ezeknek a szörnyetegeknek a születését. Tehát Hurricane Dorian. Az első csapását a Bahamákra mérte, és kicsit sem kegyelmezett. Egyelőre 50 halálos áldozatáról tudnak biztosan, de ez a szám folyamatosan növekszik. Az utcákból folyók lettek, a házakból romok, a nyaralásokból pedig katasztrófa. A világ egyik legcsodálatosabb helyét pusztította el csupán pár óra alatt. A meteorológusok abban reménykedtek, hogy a szigetcsoport majd lassítja a sebbeségét, de ez közel sem jelenti azt, hogy megmenekültünk. Persze ahhoz, hogy Floridából Dél-Karolinába érjen szükség volt egy kis időre, de azért mi is elkezdtük időben feltölteni a készleteket. Ilyenkor általában mindenki több hétre vásárol, borzasztó komolyan kell venni a kijárási tilalmat. Nem is maga a a vihar okoz gondot, sokkal inkább az azt követő áradások, amit nem lehet pár perc alatt rendbehozni. A raktár tele lett fagyasztott árucikkekkel és takarítószerekkel, a kertből minden mozdíthatót biztonságba helyeztünk, tehát már csak a meleg kis házikónkban kellett várnunk az érkezését. Szeptember 4-én egy elég érdekes üzenetre ébredtünk, a várost evakuálják. Mint már említettem, a hurrikán többnyire vizen mozog, ami csak a parton élőkre jelent igazán nagy veszélyt. A családom úgy döntött mi maradunk, kellő távolságban élünk a parttól ahhoz, hogy biztonságban legyünk. Menőbb lesz azt mesélni, hogy túléltem egy hurrikánt, minthogy elmenekültem előle, nem igaz? Csak viccelek, életveszélyről nálunk szó sem volt. Az egész egy csendes kis szellővel és záporral kezdődött, ami ha úgy vesszük kifejezetten jót tett a környezetnek a hőségriadók után. 5-én egy fokkal már rosszabb volt a helyzet, a kellemes kis sárkányeregetős időt leváltotta a vihar, de még ezt sem nevezném katasztrófának. A következő éjjel viszont már arra ébredtünk, hogy képek esnek le a falról, a ház konkrétan mozog, a kerti pálmafák meg épp sepregetnek. Nem mondom, hogy az időjárás viszontagságai épp megfeleltek egy éjjeli kis pakolászáshoz, de szerintem Myrtle Beach igazán hálás lehet, hogy ennyivel megúszta. Mint utólag megtudtam, a minket ért károkat többnyire a ház könnyű szerekezete okozta (Amerikában téglaépítésű házakat nem is nagyon látni), nem pedig a szél ereje. Ami engem igazán meglepett, az a környéken élő lakosok összetartása volt. Másnap mindenki ott segített a szomszédainak ahol csak tudott. Fát vágtunk, sepregettünk, a házak kisebb nagyobb elemeit szereltük vissza és próbáltunk megszabadulni attól a minimális víztől ami befolyt.
Nagyjából ennyi lenne az én kis hurrikán történetem, mondanám, hogy rengeteg szuper képet és videót készítettem, de szerintem a szúnyoghálón át sötétben készített felvételeket most inkább megtartom magamnak:)